Biztosan sokat olvastál mostanában a “pozitív fegyelmezésről”, vagy akár a “jutalmazás” káros hatásáról. Mostanában rengeteg gyakorlatot jellemeznek a “pozitív” szóval, és rengeteg képzést, workshopot találsz az interneten a témában. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy az igazság valahol a büntetés alapú nevelés és a “mindent ráhagyok” között félúton található. A rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó információ tengerében azonban nagyon könnyű eltévedni szülőként. Szeretném röviden bemutatni Neked, mit is mond a témáról az ABA szakirodalom. Kezdjük talán azzal, hogy mit is jelentenek pontosan ezek a fogalmak!
Büntetés? Megerősítés?
A büntetés az ABA-ban egy kicsit mást jelent, mint a hétköznapi szóhasználatban. Az ABA szerint a nevelésben büntetés az, amit a gyermek viselkedése után csinálunk, és hatására ritkábban fordul elő a viselkedés a jövőben. A büntetés tehát nem egyenlő a leszidással vagy a sarokba állítással. Előfordulhat, hogy a gyermek kifejezetten élvezi, ha rászólunk, amikor ledobja az ételt az etetőszékből, mi pedig értetlenül állunk a tény előtt, hogy egyre gyakrabban fordul elő ez a viselkedés. Ebben az esetben ABA nyelven azt mondanánk, hogy a rászólással csupán “megerősítettük” a viselkedést. Ha azt látnád, hogy a rászólás miatt a jövőben kevesebbszer dobálja az ételt, a rászólás valóban büntetés volt.
Az első dolog, amit tehát tisztáznunk kell, hogy a büntető és megerősítő hatás teljes mértékben egyéni, sőt, még szituáció függő is.
Fegyelmezés büntetés nélkül?
Jó hírünk van! A büntetés miértjén és hogyanján nem is kell túlságosan sokat gondolkodnod, ugyanis a viselkedés és tanulás tudománya szerint úgy is csökkentheted a nehezen kezelhető viselkedéseket, hogy egyáltalán nem is alkalmazod. Hogy hogyan? Úgy, hogy megerősíted, amikor gyermeked jól viselkedik! A kutatások szerint már ez az egy technika is rengeteget segít a gördülékeny együttműködés kialakításában. Nem is kell semmi különöset csinálnod, csak rengeteg figyelemmel és dicsérettel elhalmozni a gyermekedet, amikor jól csinál valamit. Azt is mindig mondd el, hogy mi az, amit jól csinált!
Ha például vacsora közben dobálás helyett szépen eszik, mondd azt, hogy “Azta, milyen szépen ülsz a székedben, de szépen eszel!” Amikor pedig ledobja az ételt, elég, ha szó nélkül felveszed, vagy akár csak nyugodtan eszel tovább. A legtöbb gyermek számára jutalmazó, azaz megerősítő értékű anya vagy apa bármilyen jellegű figyelme, függetlenül attól, hogy szidás, vagy dicséret formájában érkezik.
Jutalmazás? Jaj, csak azt ne!
Talán te is hallottad már, hogy bármiféle jutalom alkalmazása árthat a “belső motiváció” kialakulásának. A gyermek nem azért fog “jól” viselkedni, mert tudja, hogy az jó dolog, hanem azért, mert utána csokit kap. A tudományos szakirodalom azonban nem egészen ezt mondja. Előfordulhat, hogy átmenetileg szükség van arra a játékra, csokira, buborékra, vagy bármilyen más, “külső” forrásra ahhoz, hogy kialakítsuk a belső motivációt. Különösen a megszokottól bármilyen formában eltérő fejlődésű gyermekek esetében. Ha a jutalom alkalmazását mindig kiegészíted dicsérettel, öleléssel, és figyelsz arra, hogy amint látod a javulást, már ne minden esetben jöjjön az a bizonyos jutalom, a tárgyi jutalmazás kifejezetten segíthet kialakítani a “belső motivációt”.
Ha szeretnél többet megtudni a megerősítés alapú nevelésről és az együttműködés kialakításáról, szeretettel várunk workshopjainkon!